Versenyre kézműves szappan

Sokan közületek biztosan hallott már a különböző, szinte már extrémsport kategóriába számító akadályfutó versenysorozatokról. Sőt talán páran már ki is próbáltátok magatokat ezek közül valamelyikben. Persze az is meglehet, hogy páran még csak nem is hallottatok róluk ezért inkább leírom pár rövid szóban, hogy miről is lenne szó. Ez tipikusan az a része az ember életének, amikor indokolatlanul sokat fizet azért, hogy többnyire elviselhetetlen időjárási viszontagságok közepette, nagyjából az isten háta mögött, kifuthassa a lelkét, és közben még egyéb csontjait, izmait és úgy általában a mozgásszerveit lestrapálja, megkínozza és tönkretegye. Tehát teljesen jó üzlet, főleg a szervező brigádnak. Nincs is más dolguk, mint kiépíteni egy brand-et, országonként keresni egy-két elhagyatott, kibérelhető terepet helyszínnek, felhúzni a különböző középkori kínzóeszközöket megszégyenítő akadályokat, beszedni a csinos kis nevezési díjakat és különböző marketingstratégiákat bevetve összecsődíteni egy nagyobb méretű városnyi ember tömeget, akik nem mellesleg imádnak szenvedni.

Mert hogy erről van szó, kőkemény, olykor több órás szenvedésről. És nehogy azt higgyétek, hogy aki ezt egyszer végig csinálja, az többet az ilyesfajta rendezvények közelébe sem megy. A legviccesebb az egészben, hogy még véget sem érnek ezek az erőpróbák, a versenyzők már alig várják, hogy a következő ilyen megmérettetésen részt vehessenek. Tudom nagyon jól, hogy miről beszélek, ugyanis én is ezek közé az elvetemült, mazochista emberek közé tartozom. Ugyan még csak egy ilyen versenyen tudtam részt venni, de nagyon várom már a következő alkalmat. A legutóbbi versenyt sajnos ki kellett hagynom, mert egy kedves barátomnak, aki kézműves szappanok készítésével és árusításával foglalkozik, segítenem kellett az egyik hazai könnyűzenei fesztiválon népszerűsíteni a termékeit. Sajnáltam, hogy lemaradtam a versenyről, mert sok barátom jelen volt, és rengeteg élménnyel gazdagodtak (a rengeteg zúzódás, porckopás és apróbb csonttörések mellett) de nem bántam meg az sem, hogy a kézműves szappanok kapcsán ingyen részt vehettem az általa egyik legjobb magyar fesztiválnak titulált rendezvényen. Nem elég, hogy pénzt kerestem, de rettenetesen jól éreztem magam egy héten keresztül, ami szinte teljes mértékben a szöges ellentéte annak, amit az akadályfutó versenyen éreztem volna. Persze az is ad egyfajta pluszt az embernek, és kevés ahhoz fogható pillanat van, amikor magával ragad a hatalmas büszkeségérzet, hogy igenis, Te bizony képes voltál 5-10 kilométeren keresztül futni, miközben szögesdrót alatt kúsztál a sáros földön, vállszélességű, földalatti vájatokban másztál a porban, jeges vízbe ugrottál a rekkenő hőségben, és még egy negyed cső tetejére is felfutottál lendületből. De tény, ha a két opció közül választania kell az embernek, akkor a szórakozás felé orientálódik elsősorban.

kézműves szappan

Az első ilyen versenyem előtt azonban szerencsére nem állítottak ilyen választás elé, így alkalmam nyílt többek közt a fentebb részletezett akadályok legyőzésére. Ezeken kívül még megannyi nehézséget kellett leküzdeni, de talán a legnagyobb problémába a verseny végeztével ütköztem. Pont akkoriban ismerkedtem meg a kézműves szappanok világával, és olyannyira beváltak, hogy nem csak arcmosáshoz és testradírozáshoz használtam őket, hanem hajmosáshoz és tusoláshoz is, persze minden alkalomra a megfelelő típust választottam. Meg sem fordult a fejemben, hogy másképp tegyek a verseny utáni tisztálkodásom alkalmával. A szervező csapata megígérte, hogy minden versenyzőnek lesz lehetősége megfelelő tisztálkodásra a nem kevés mocsokkal járó verseny teljesítése után. A megfelelő tisztálkodás fogalma végül kimerült néhány hidegvízzel üzemelő slagban, melyhez egyébként órákat kellett sorban állni. Mire sorra kerültem, már olyan keményre száradt rajtam a sár, hogy a legerősebb vegyi tisztító is kevésnek bizonyult volna annak végleges eltávolításához, nem hogy az én kis természetes alapanyagokból összeállított kézműves szappan csodáim némi hideg vízzel megspékelve. Mire nagyjából emberi külsőre hajazó állapotba sikerült magam hozni, addigra elhasználtam sajnos a szappanjaim nagy részét, valamint már kékre fagyott a szám, és a vérkeringés sem teljesen jól funkcionált a testemben, valószínűleg az „igen magas” hőmérsékletű víznek köszönhetően.

Cserébe viszont még továbbra is olyan külsővel rendelkeztem, hogy a vonat úton hazafelé nem volt problémám a tolakodó tömeggel, fogalmazzunk csak simán úgy, hogy biztosítottam magamnak a megfelelő, kényelmes utazást. Szóval, aki tehát ilyen megmérettetésre készül, az mindenképpen vigyen magával erős vegyi tisztítót, a versenyen viselt ruhákat egyből a szemeteskukába helyezze és a legjobb, ha kocsival érkezik a helyszínre, mert úgy bármilyen állapotba is kerüljön, gond nélküli utazásra számíthat a hazafele vezető úton is.