Sport, közben nyelviskola Budapesten

A sportoló élete azt gondolom, soha nem volt egyszerű. Mindig mindenben a maximumot kell nyújtaniuk. Persze tudom, ez máshol is így van, de mindenki tudja, hogy nehéz mindenhol helyt állni.

A sport mint elhivatottság

Azt hiszem, az aki sportolt valaha tudja, hogy csak így lehet csinálni, máshogyan nem. Nem baj ha fáj vagy ha fáradt vagy, és éppen nincs kedved menni, akkor is csinálni kell. Ezt ha valaki már egészen kis korában megtapasztalja akkor tudja, hogy miről beszélek.

Az is igaz, hogy nem vagyunk egyformák. Van aki a labda játékokban ügyes van aki a tornában…még számos sportot lehetne sorolni. Mindenkinek meg kell találnia azt, ami neki a legmegfelelőbb.  Mindenkinek van egy sportja, csak meg kell találnia.

A választás

Fontos, hogy azt a sportot, amit űzni fogunk akár hobbi szinten, akár elhivatottsággal, mint munka, azt nekünk magunknak kell kiválasztani. Eleinte, amíg a gyerekek kicsik, terelgethetik a parachute-114368_640szülők, hogy esetleg ők mit szeretnének, vagy éppen mi illene a gyermekükhöz. Ez előbb vagy utóbb úgy is megváltozik, vagy megszokja a gyermek. Minden attól függ, hogy mennyire lesz hozzá érzéke. Vegyünk egy egészen egyszerű példát. Mi hiába szeretnénk, ha a gyermekünk a labda játékok egyikét választaná, mondjuk a kézilabdát, vagy a röplabdát esetleg, ha semmi labda érzéke nincsen. A pingpong is hasonló, és akárki akármit is gondol, igen nehéz játék.

Nem mindenki szereti a sportot

Azt is el kell tudnunk fogadni, ha a gyermekünk nem szeretne sportolni. Persze jó, ha valahogyan rá tudjuk venni a mozgásra, mert erre mindenkinek  szüksége van, nem hogy egy fejlődésben lévő szervezetnek, de csak akkor tudjuk ezt, ha ő is akarja. Nem foghatjuk a kezét egy felsős gyereknek, aki nem szeret mozogni.

Az én fiamat sajnos rá nem lehetne venni a sportra. nem értem, hogy miért van ez? A férjem sportol, mindig is focizott. Igaz, mára az idő kicsit elszállt felette, de az öreg fiúk, még a mai napig is rúgják a bőrt. Én is a lehetőségeimhez képest járok sportolni. Van hogy aerobikra megyek, vagy éppen biciklizni. Az utóbbin kívül még semmi másik sportra nem tudtam rávenni a gyereket. Nem mondhatom, hogy egy lusta családból származik, és azért, hiszen az életünk része a sport, de valahogyan ő nem találta meg a neki megfelelőt. Persze ideig óráig volt amelyikre járt, vagy csak egy két alkalommal elment, de semmi tartós. Ő nem az intenzív mozgós gyerek.

A barátnőm lánya most 6. osztályos. Idén találta meg a neki való sportot. Ehhez mondjuk az is kellett, hogy a barátok húzzák egy kicsit, hogy menjen el, végül sikerült meggyőzniük, és kipróbálta a kosárlabdát. Az edző persze örült neki, hiszen jó magas lány, és a kosárhoz ugye ez kell.

Néha nem egyszerű mindenhol eleget tenni. ma már a gyerekek is megnőttek, és főiskolára járnak. Sajnos mint tudjuk, nem elég a nap 24 órája sok esetben. Az unokatestvérem fia például főiskolára jár, mellette nyelviskola Budapesten, és még ez mellé a sport. Hát nem mindig jön össze, de azért igyekszik. Persze megszakadni sem tud, és mivel ez nem kötelező, így csak ezt tudja letenni. A felnőtte is így vannak a sporttal, hiszen magunkra jut a legkevesebb időnk.