Néha egy sportember is lehet beteg…

acc200Gyerekkorom óta sportember vagyok. Mivel a futás az életem részévé vált a versenyek miatt, még a téli hónapokban is gyakran eljárok, nem rettent meg még a hűvös, januári szél sem. A kedvenc útvonalamon futottam ezen a héten is – nagyon jól éreztem magamat, kiválóan sikerült az edzés, még a nyújtás közben is nagyon felszabadult voltam, imádtam azt az érzést, ahogyan az izmaim megfeszültek, majd szépen lassan kiengedtek a mozdulatok végén.

Egy idő után rájöttem, hogy amint a test átbillen a holtponton, és a légzés ritmusa rögzül, állandóvá válik, át lehet futni egyik országból a másikba is akár. Szerettem, hogy ismerem a testem izomcsoportjait, hogy pontosan tudom, hogy az egyes mozdulatokhoz a mozdulat különböző fázisaiban mely izmok csatlakoznak be.

Az ember így szorosan tarthatja magához a határait – ez az egyik legfontosabb dolog talán, amit az életünk során megtapasztalhatunk.

A legutóbbi versenyen viszont elkaptam egy csúnya hörghurutot. A torkomban letapadt a váladék, és nem igazán tudtam mit kezdeni vele. Akkor még nem ismertem az acc200 granulátumot, szóval nagyon szenvedtem a betegségtől. Napokig csak feküdni voltam képes, a barátnőm jött át, hogy ápoljon engem, egyébként még enni sem voltam képes. Éjjelente gyakran felriadtam a saját köhögésemre, nem tudtam mit kéne kezdjek magammal. Aztán a barátnőm, Lilla hozott nekem gyógyszert.

Sportolóként nem hittem sosem a gyógyszerek erejében, nem gondoltam, hogy valaha jó lehet számomra az acc200, de Lilla erélyes pillantása és simogató tenyere ösztökélt arra, hogy engedelmeskedjek – meg persze a köhögés, a köhögés béklyója. Szerettem volna minél hamarabb futni újra, a testem nem volt hozzászokva a mozgás hiányától, a talpam a paplan redőibe képzelte a betont, éreztem, hogy az idegek bizseregnek, néhány pillanatra a tudatom is elhitte azt, amit a lábam annyira vágyott, és a tüdőm engedelmesen tágult a lélegzetvételeim szaporaságának ütemében, a combizmaim aktivizálódtak, a sport iránti függésem beindította a szervezetemet teljesen. Lilla látta rajtam ilyenkor a csírázó vágyakozást, de elég messzire tette tőlem a futós ruháimat ahhoz, hogy nehéz legyen elvánszorognom érte, és hogy ebből a vánszorgásból észleljem, a közelében sem vagyok a futásnak a jelenlegi fizikai állapotommal.

Az acc200 segített abban, hogy rendbe jöjjek. A legrosszabb a torokfájás volt, a váladék és a nyák, ami lerakódott. Akármennyit öblögettem, gargalizáltam, nem történt semmi változás, kiéve akkor, amikor Lilla föloldotta nekem egy pohár teában az acc200-t, akkor felszakadtak a torkomban lévő nyálhártyák.

Szerettem is nagyon ennek a gyógyszernek az ízét, narancsos volt, szóval megesett, hogy néha megkértem Lillát, inkább vízben oldja föl nekem, mert még az ízével is megbékéltem egészen. Lilla persze volt, hogy megsértődött ezen, mert szerette, ha ő ízesítheti nekem a dolgokat, teát különösen szeretett főzni nekem, mézesen, citromosan, bár akkor én már nem nagyon láttam értelmét, mármint a gyümölcsteának például, az onnantól kezdve már citromos és mézes tea volt, nem gyömbér vagy kamilla…

Mindegy, lényeg a lényeg, az acc200 hamar kigyógyított a nyavalyámból, egészen gyorsan felépültem: rendbe jött a torkom is, és a köhögésem is elmúlt néhány napon belül. Ennyire enyhe, de mégis hatásos és finom gyógyszerrel nem találkoztam még.

Pár napon belül már egészségem teljében futkorásztam, és nagy lendülettel készültem a versenyre. Lillának azóta is igen hálás vagyok, hogy megismertette velem az acc200 nevű gyógyszert, megkönnyítve ezzel a gyógyulásomat… Sőt, még egy kiváló online shopot is mutatott, a prevenciopatika.hu-t, ahol könnyedén elérhető sok hasznos, minden háztartásba szükséges tabletta!