Menyasszonyok ha versenyeznek

menyasszonyi ruhákFeleségem életében nagyon fontos a versenyzés. Fiatal korában sportoló volt, szóval a versenyszellem az egész életét áthatotta, még az evést is úgy intézte, hogy versenyzett velem: reggelire kétszer annyit evett meg negyedannyi idő alatt, a zokniját sokkal gyorsabban húzta föl nálam, többet járt futni, hogy ebben is nyerjen, és főleg többet dolgozott, nehogy lemaradjon hozzám képest a pénzkeresésben. Persze nem csak velem versenyzett, volt neki egy legjobb barátnője, Linda, akivel együtt edzettek lánykorukban. Linda hozzá hasonlóan mindenben kétesélyes játékot látott: győzelmet, diadalt, vagy bukást. Utóbbit természetesen mind a ketten rettenetesen viselték. Életem egyik legrosszabb baráti összeülése volt, amikor társasoztunk, Linda és a feleségem, Emese, szinte vérre menő harcot vívtak azon az estén. Ha Emese kitalálta, amit mutogattam, Linda őrjöngött, ha Linda rájött Zoli barátja mit rajzol, az én feleségem kezdett szinte fuldokló zokogásba, hogy úristen, mi lesz akkor, ha veszítünk, mit fogunk kezdeni ezzel az elképesztő tragédiával. Azon az estén kértem meg Emese kezét egyébként, a játék után, akkor még nem volt a feleségem ugyanis. Az első reakciója az volt, hogy a nyakamba ugrott, és igennel felelt, aztán meg kinyújtotta a nyelvét Lindára nézve, hogy bibí, ebben most ő nyert, mire Linda Zolira ugrott, hogy hogy tehette ezt, most nyomorba döntötte, kérje meg az ő kezét is azonnal, mire Zoli beadta a derekát, és mondta Lindának, hogy jól van, akkor elveszlek…

Itt kezdődtek a katasztrófák.

Együtt mentek el ruhát nézni, válogattak a menyasszonyi ruhák között, és természetesen mindig ugyanaz tetszett meg nekik éppen, ráadásul 100%-ban egyszerre nyúltak érte. Hála istennek még a méretük is azonos volt, szóval ment a háborúskodás, kié legyen a ruha. Mondtam Emesének egy este, hogy varrasson inkább, az biztosan elég egyedi lesz, ráadásul a méretében is pontosan megfelel majd, hiszen rá lesz szabva az anyag. És akkor biztos nem lesz olyan, mint a Lindáé.

Először csak megrántotta a vállát, hogy hagyjam már a béna ötleteimmel, én igazán nem értem ezt az egészet, sőt, nem is akarom megérteni, szándékosan ellenállok az egésznek.

Még aznap este belinkeltem neki a menyasszonyiruhak.info oldalát, ahol jó tanácsokat gyűjtöttek pontokba szedve házasodó embereknek a menyasszonyi ruhák kapcsán. Végül Emesét is meggyőzte ez a bölcs oldal a varratástól, rájött, hogy neki sokkal fontosabb, hogy egyedi ruhája legyen, mint hogy nyerjen a ruha választásában Linda ellen. Az esküvő most nem erről szól, nem szabad erről szólnia. Szóval elment a varrónőhöz, és együtt kitaláltak egy tervet, összeírták Emese igényeit, meg hogy milyen ruha lehet optimális az alakjára.

Emese boldogan jött haza, és én éreztem, hogy kettejük közül ezt a meccset most én nyertem. Míg Linda dicsekedett, Emese csak bölcsen hallgatott, bólogatott ennek a kérkedő, magamutogató viselkedésnek. Az ő menyasszonyi ruhája a menyasszonyi ruhák éke. Már akkor tudta.

Ráadásul kitalálta, hogy fehér, csipkés sportcipőben fog hozzám jönni, mert az nagyon extra és még vagány is. Szóval nagyon elégedett volt a tervvel, és izgatottan várta az esküvőnk napját.

A vendégekben is versenyeztek, ki hív több embert, (ebben Linda nyert), kinek jobb a sminkese (Emese), milyen szín legyen a domináns, a rózsaszínre hajtottak mind a ketten, végül Linda váltott levendulára.

Amikor elkészült a nagy mű, Emese menyasszonyi ruhája, sírva hívott fel, hogy mennyire gyönyörű lett a végeredmény, hogy annyira megmutatná, küldene képet, de nem mer a szerencsétlenség miatt. Én is boldog voltam, hogy boldoggá tehettem egy ilyen apró ötlettel. Alig vártam az esküvőnk napját, na meg persze Linda arckifejezését is…

A ruha egyébként méltán lett értékelt Emese által, elképesztően szép volt, Lindának leesett az álla, de nem a versenyszellem miatt, hanem mert elérzékenyült barátnője szépségétől. (Szerették egymást nagyon az infantilis viselkedés ellenére is.)

Azóta is nagyon hálásak vagyunk a menyasszonyiruhak.info oldalának a praktikus tanácsokért, nélkülük nem lett volna ennyire szép a feleségem ruhája.