A verseny: kinek lesz jobb babakocsija?

Az ikertestvéremmel már kiskorunkban is nagy volt köztünk a versenyszellem. Ő született előbb, körülbelül 5 perccel, és ezért sokáig úgy gondolta, hogy ő a főnök. Egészen addig, amíg kiskorunkra fellázadtam teljesen, és betörtem az orrát. Ahhoz képest, hogy mindketten lányok vagyunk, elég sokat veszekedtünk. Anyáék gyakran alig tudtak minket kibékíteni. Nagy korunkra csak fokozódott bennünk a versenyszellem. Ki végez jobb bizonyítvánnyal? Kinek lesz jobb állása? Ki keres többet? Ki talál jobb férjet?

Általában fej-fej mellett haladunk, amint az egyikünk nyeregbe érzi magát, például jobb munkája van, nem sokkal később elveszíti azt. Így volt ez sokáig a fiúkkal is. Mostanra már talán azt gondolta anyánk, hogy benőtt a fejünk lánya, hiszen mindketten megállapodtunk és biztos munkahelyünk van, apróbb versengések még mindig vannak, mikor összeül a család.

Nem tudom hogy történhetett, de úgy esett, hogy mindketten egyszerre lettünk terhesek. Na jó, pár hét különbséggel, de hát akkor is. Mégis mennyi volt ennek az esélye? Egy a millióhoz? Amikor megtudtam, hogy én is gyermeket várok, már tudtam, hogy ebből baj lesz. A nővérem megint versenyezni akar majd! Le akar pipálni majd mindenbe, de én ezt nem hagyom neki! Az egyik családi vacsorán mondtam el a nagy hírt, és mindenki nagyon megörült neki. A tesóm is gratulált, de láttam rajta, hogy kicsit zavarja a dolog. Hogy én is pont most. Kezdett provokálni:

  • Na és, kedves húgom, készen állsz már a gyerekvállalásra?
  • Készen. – mondtam határozottságot mutatva.
  • Egy kis babának sok minden kell, gondolom tudod… – mondta fontoskodva.
  • Tudom. De én mindenből a legjobbat fogom neki megvenni! – állítottam határozottan.
  • Na és mi az amit már beszereztetek?
  • A babakocsin gondolkodunk.
  • Igen, az fontos, jót kell venni. Habár annál amilyet mi vettünk, jobbat úgyse fogsz találni!
  • De fogok! – erősködtem. – Legközelebb meg is mutatom!
  • Rendben. Majd összehasonlítjuk! – mosolygott kedvesen.

Szegény anyánk afféle “jaj, ne már megint ezt csinálják” nézéssel nézett ránk, de minket nem érdekelt. Bennem elindult valami! Meg kell nyernem a versenyt!

A helyzet az, hogy igazából annyi pénzünk nem volt, sőt eléggé kevés pénzünk volt amiből gazdálkodhatunk. Pedig én minden dugipénzt összekerestem, de nem találtam sokat. Így elég nehéz lesz megvenni a legjobb babakocsit. Na meg kérdés az is, hogy honnan vegyük. Őszintén elmondtam a helyzetet Magdának, aki örömmel segített rajtam. Mutatott egy internetes oldalt, ahol nagyon szép babakocsik voltak, és én rögtön szerelembe estem az egyikbe! És még olcsó is volt ráadásul!

Egy babakocsiban fontos a kinézet, de nem annyira mint a minőség. Az oldalon az általam kiválasztott babakocsi 100%-os magas minőségű pamut belsővel rendelkezett. Tehát a legkényelmesebb mindegyik közül. Pluszban még UV szűrős, és 5 pontos biztonsági rendszerrel volt ellátva. Ráadásul vízlepergető funkciója is van, így esős évszakban is használható. Magda állítja, hogy ez a legjobb weboldal, mert mindegyik babakocsi magas minőségű és olcsó. Magda is innen rendelt és állítja, hogy a legjobb vétel volt, amit egész életében csinált. El is látogattunk az üzletbe, hogy megnézzük, tényleg minden olyan jó-e mint a leírtak. Az üzletben kedvesen fogadtak minket és nagyon segítőkészek voltak a dolgozók. Nagyon tetszett, hogy így segítenek, így úgy döntöttünk, hogy bizony megvesszük azt a babakocsit. Garanciát is kaptunk rá, így végképp megérte, és el is indultunk haza. Otthon kibontottuk és az igazság az, hogy álomszép volt. Könnyű volt, könnyen összeszerelhető. Tudtam, hogy a nővéremnek le fog esni az álla! Ilyen szép és jól felszerelt babakocsit még ő sem látott életében! Teljesen meg voltam vele elégedve.

Aztán elérkezett a várva várt nap… Nem, még nem a gyerek születése, hanem a találkozás. Amikor is összehasonlítjuk a babakocsinkat, és kiderül, hogy ki nyert. Bíztam magamban, és bíztam Magdában tanácsában is. A nővérem mint aki biztos a dolgában határozottan jött be a szobába és hozta be az általa vásárolt babakocsit. Ekkor azonban nem hittem a szememnek. Ledermedtem. Az általa behozott babakocsi pontosan olyan volt, mint az enyém. De pontosan! Amikor meglátta az enyémet, az ő arcáról is lefagyott a mosoly.

  • Ezt nem hiszem el! – kiáltotta magából kikelve.
  • Ez meg hogy lehet? – csodálkoztam.
  • Na, jó. Nekem Magda mutatta meg azt a weboldalt ahonnan rendeltem, mert ő is onnan vett, és ott találtam rá erre!
  • Ezt nem hiszem el! – akadtam ki. – Nekem is Magda mutatta!

Ezt nem hiszem el! Micsoda egy nő! Így kijátszott minket! Mindkettőnket átvágott! Persze a család többi tagja jól kinevetett bennünket, és azóta is sokszor felemlegetik ezt az esetet. Később már mi is kibékültünk a helyzettel, és megbeszéltük, hogy mindketten a lehető legjobb helyen vásároltuk a babakocsit, és mindkettőnkké szuper. Utána már mi is nevetve meséljük a többieknek. Persze Magdát azért leszidtuk, aki csak annyit mondott: így jártatok, én nem hazudtam. Azt be kell vallani, hogy igaza volt.

Azóta már nem versenyzünk egymással okulva a történtekből, és inkább segítünk egymásnak. A gyerekek rendben megszülettek, és mindkettőnkké egészséges. És ez a legfontosabb!