A fogkő nem versenypálya

Versenyezni sok mindenben lehet. Nekem az anyukám régen mindig azt mondta, hogy csak olyanba érdemes versenyezni, ami jó. Nos ez elég egyértelmű, de kinek jó? Nekem vagy másoknak? Ezt annak idején nem kérdeztem meg tőle, mert még gyermek voltam. Viszont ez az egész talán banálisnak tűnik, mégis igaz. Egyszer az utcán ugyanis arra lettem figyelmes, hogy két kölyök azzal viccel, hogy:

  • Nézd, nekem fogkövem van!
  • Milyen csúnya! Nézd, az enyém még durvább! – nyitotta ki a száját.

Nem hittem a szememnek. Ezek tényleg azon versenyeznek, hogy kinek van nagyobb több fogköve? Vagy esetleg csúnyább? Bár gondolkoztam rajta, hogy viccelnek, mégis nem bírtam odanézni, és megláttam, hogy tényleg elég csúnya a foguk. Hol vannak a felelősségteljes szülők? Először nyugtatgatni próbáltam magam, hogy nem az én dolgom, valószínűleg sokkal rosszabb dolgok is vannak a világban, mint egy fogkő lerakódás, engedjem el a dolgot, menjek tovább, viszont arra rájöttem, hogy ez nem jó megoldás. Nem jó mentalitás, így soha nem fogok elérni dolgokat. Fogtam magam és odamentem hozzájuk:

  • Sziasztok fiúk, ne haragudjatok, de az imént hallottam a viccelődéseteket és sajnos ide is néztem (bár ne tettem volna), és úgy gondolom sürgősen el kell menjetek egy fogorvoshoz. Veszélyes ez, ráadásul ilyen fiatalon.

Csak néztek rám, mint a sült bolondra, azt hittem menten elküldenek, hogy mit ütöm bele a dolgom más dolgába, viszont nagy meglepődésemre az egyikük így szólt:

  • Miért?

Lehetséges, hogy őket tényleg érdekli a dolog? Vagy csak nagyon ráérnek? Akárhogy is, nagyon örültem a kérdésnek, és készségesen válaszoltam:

  • A fogkőben sok a kártékony baktérium, amely hosszútávon károsítja a fogakat. Javaslom, hogy menjetek el egy fogorvoshoz, és szedessétek le.
  • Minek az? Úgyis visszanő! – viccelődött a másik.
  • Igen, újratermelődik. Viszont ha rendesen mostok fogat, akkor nem, vagy legalábbis nem hamar. És bármilyen betegséget is előidézhet, hiszen tovább terjed. Nem vicc. Talán el akarjátok veszíteni a fogaitokat? Az új fog nem olcsó mulatság, fog nélkül viszont beszélni, enni és még csajozni sem lehet.

Erre felkapták a fejüket és elgondolkodtak.

  • Erre a szüleitek sosem figyelmeztettek benneteket?
  • Nem. Mondjuk mindig elküldenek fogatmosni, de olykor lecsaljuk.
  • Na látjátok, ezt ezért nem szabad! Ezek már új fogak! Nem fognak kiesni!
  • Jó-jó igaz. De a fogorvosok olyan ijesztőek! Utáljuk őket!
  • Na figyeljetek! Ismerek egy nagyon jó fogászatot, itt van a környéken! Személyesen is ismerem őket, van egy weboldaluk, ahonnan sok mindent megtudhattok, van egy cikk a fogkőről is, ami nagyon hasznos! És tényleg jó fejek, precízen dolgoznak, akár tanácsot is kérhettek tőlük!

Elkértem a kütyüjüket, és bepötyögtem az említett weboldalt. Nagyon részletesen le van írva minden, szakszótól mentes, így remélem, hogy még ezek a tökkelütött kölykök is megértik, és elmennek rendesen fogorvoshoz. Miután elköszöntünk, még sokat gondolkodtam ezen, hogy tényleg megnézik-e az oldalt, vagy csak alig várták, hogy tovább álljak, ez sokáig a fejembe volt, miután pár hétre rá összetalálkoztunk. Amit most fogok mondani, vagyis írni, talán túl egyértelműnek és hogy is mondjam… hihetetlennek fog hangzani, de én állítom, hogy így volt, ugyanis rám mosolyogtak a szép fehér fogaikkal. Elsőre meg sem ismertem őket. Jókedvűek voltak.

  • Szia, képzeld voltunk fogorvosnál! – újságolták.
  • Nagyszerű! És milyen volt?
  • Hát, semmi extra. Nem volt vészes. A doki ahogy mondtad, jó fej, leszedte a fogkövünket, most már jobban odafigyelünk. És egy pár hasznos tanáccsal is ellátott szájhigénia terén. Szóval hasznos volt! Bár a legtöbb embernek nem beszélünk ilyenekről!
  • Igen, általában csak mondják, hogy olyan mások vagyunk, meg többet mosolygunk.
  • Igen.
  • Ennek örülök, és nyugi, megőrzöm a titkot! És mi van a szüleitekkel?
  • Hát, támogatták a dolgot. Elismerték, hogy az ő hibájuk is, mivel rég vittek minket fogorvoshoz, és nem figyeltek. Túl sokat dolgoztak manapság.

Most itt kicsit magamba néztem. Talán túl előítéletes voltam. Nem nemtörődöm szülőkről van szó, csupán kissé figyelmetlenekről. Összességében örülök, hogy odamentem hozzájuk, és akkor kicsit megembereltem magam. Nem könnyű az ilyen. De vannak még csodák és nem lehetetlen változtatni. Akár csak egy vagy két ember élete is rengeteget számít!